Város..

Kimegyek a buszmegállóba és várom h végre egyedül utazhassak és ne legyenek ismerősök csendben akarok utazni.. leszállok a a dunakaputéren és körülnézek merre menjek ... elindulok de csak megyek nem nézem melyik utca milyen ház és hogy kik vannak ott csak azon töprengek h van időm.. és sajnálom h van... mert ezt a csendet megszertnék sokszor törni azzal h Ő van mellettem ...foghatom a kezét beszélgethetünk csókolhatom érezhetem illatát és azt az érzést amit egymás iránt érzünk ... hiányzik és sokszor mondok olyat amivel megbántom persze nem azért teszem mert h milyen jó érzés hanem azért mert hiányzik nem bírom ki nélküle... fáj h sokszor nincs rá időm... és őt hibáztatom emiatt pedig tényleg nem akarom:(...lelkiismeretfúrdalást okozok neki pedig nem az ő hibája az ami van ..mostanában vagyis most nem jöttek össze a napjaim kivagyok fulladva kifáradtam és persze ahogy a közmondás is tartja mindig azokon vezetjük le a feszültséget akiket szeretünk...mióta van nekem nem volt ilyen problémám meg semmi hasonló nagyon jó a kapcsolatunk csak ez a pár nap rossz de túestem ma rajta mert láttam tudtam h ma már jó mert éreztem h mellettem van jó érzés volt nagyon .. sokszor mondta mondják h a érzéseimet nem tudom kimutatni teljesen ezt nem fogom megérteni soha magamon.. örülök h ha látom de nem látja sokszor pedig a bennem lévő dolgok olyan nagyok h egyszerűen ki tudnék fordulni.. várom akövtkező találkozást ami nemsokára eljön lemerem írni azt amit gondolok leélném vele az életem sokszor mondok hüyleségeket poénként persze azokat sem kellene de ezt h leélném az életem vele komoly komolyan gondolom ő a szívembe egy nagyon fontos helyet foglal a legfontosabbat ..nemtudom ki vagy ki olvassa ezt el de biztos azt gondolja h milyen gondolat ez mert amúgysem elsz örök számomra igen egyszer sem telt el nap h ne gondoltam volna rá még akkor is mikor elvállunk egy időre..