A 2. nap...

Még mindig rossz de nagyon...Hisz a reménykedés még mindig a szemem előtt lebeg h kimegyek és ott áll.Nehéz ez a teher...Látni akarom megint és megint és mindig de nem lehet.
Egész nap csak gondolkozom ahogy tegnap nem tudom h miért következett be ez vagy h miért pont most mert én nem akartam volna ezt de ő igen és ez ezek szerint nem mehetett így tovább.
Felteszem magamnak azt a kérdést!? hogy miért mondja mindenki azt h a szerelem mindent kibír.....???? Akkor a szerelem amit érzek iránt csak Bennem ilyen erős és csak én szeretem feltétlenül..? Nem tudom h mit érez pedig szeretném megtudni..azt mondta h ő is szeret akkor meg miért váltunk el egymástól.?Meg kellett volna próbálni azt amit megbeszéltünk és ha az sem ment volna sokkal könnyebben ereszteném el magamtól de esélyt sem adtunk magunknak.Csak kimondtuk de miért én nem akarom ezt...
Gondolatok amivel egyfolytában bántom magam de nem tudok másra gondolni hisz nagyon sok időt voltunk együtt és szeretem még mindig és még sokáig...
Nekem nem veszi el a gondolataimat a pia vagy a drog mert ezekhez miért is nyúlnék hisz soha nem éreztem irántuk vágyat...Akarlak látni újra ...leülni veled és megbeszélni megint de most úgy h tényleg legyen értelme nem csak az legyen belőle h tudatosan mondjuk ki h vége ennek nincs értelme a szívem szakad meg...
Nem értek dolgokat el akarok menekülni az estébe az álmokba h újra velem legyen ...Este álmaimban nem történt ez meg ott voltam a ballagáson együtt voltunk fogtam a kezét a pici kezecskét amit lehet többet nem fogok érezni néztem azt a ruhát amit szerettem nagyon,a gyönyörű szemét és azt ami áramlott ki belőle h szeret az a nézés nagyon hiányzik...
A mondatai a becézgetés Kis Tigrisem, Buci és Picim
Hallani akarom a szájából de miért is reménykedem olyan dolgokban amik már elvesztek...
Ő lehet jobban bírja mint én nem tudhatom épp ezért akarom tudni h mit érez...
Vagy csak nekem fáj ennyire..nem tudhatom....
Mindenhol őt látom megint ,mint régen
Szeretlek nagyon és hiányzol
Üdv. ......

Felejthetetlen évek amik nem múlnak el nyomtalanul...

Most a legnehezebb hisz alig 1 napja veszítettem el azt akit a világon a legjobban szeretek ...
Nehéz nem bírok gondolkozni sem cselekedni minden össze vissza van bennem hiányzik az a darab amit nemrég veszítettem el. Nagyon mély a seb ami soha nem fog begyógyulni.De lehet h Neki jobb lesz ezáltal hisz a jövőjét alapozhatja meg ezzel h engem elveszített.Nehéz kimondani és leírni is azt h csak jobb lesz ezáltal ahogy ezt írom vagy ha kérdezik és mondom a szívem szakad meg. Nem akarom elveszíteni mondom én ezeket a szavakat könnybe lábadt szemekkel. De mégsem az enyém az az érzés ami nemrég még nagyon erős volt bennem...Vissza akarom kapni, minden percben azt várom h ha megcsörget a kapuban áll és azt mondja h nem bírja ki muszáj folytatnunk de ezek csak álmok amik soha nem fognak létrejönni.Nagyon rosszul vagyok....
Este mikor vártam csak arra tudtam gondolni h nem azért jön át amit már 1 hete érzek reménykedtem de hiába:(.....
Megbeszéltük és teljes mértékben megértem mert meg kell értenem hisz tényleg a jövője függ ettől én csak súly lennék amit már nem bír el...
Szeretem,Szeretlek nagyon nem tudok létezni nélküled de hiába ezek a szavak mintha csak magamnak mondanám.
Nehéz volt este lekísérni a lépcsőn mintha húzott volna valami vissza valami erős és azt akarta h ne engedd el ahogy kiértünk a kocsihoz teljesen elfogyott az erőm megöleltük egymást könnybe lábadt szemmel és elengedtük egymást. Nem kívánom senkinek ezt az érzés hisz szeretjük egymást.megvártam amíg a kocsi hangja elnémúlt és lassan bementem.
Reggel ahogy kinyitottam a szeme a képeket néztem nagyon sok ideig és sírtam hisz több mint 4 év alatt annyi mindent tanultunk és éreztünk egymás iránt amit más lehet nem értene meg.
Ha elolvasod csak abban tudok reménykedni h találkozunk és folytatjuk nem bírom ki nélküled
élni...
Hívj fel...
Rettentően szeretlek és hiányzol
most is csak arra tudok gondolni h elmenjek hozzád és megöleljelek erősen magadhoz húzzalak és ne engedjelek el
imádlak