Szia!
Most úgy ülök itt a gép előtt hogy semmi boldogság és öröm nincs bennem...Gyűlölöm magam amiatt hogy nem lehetek melletted...küzdök az ellen h ne te járj az eszemben de nagyon nehéz hisz mióta megláttalak és veled voltam boldog életem volt..most csak szenvedek és magamba fordulva gondolkozom nem depresszio csak mély hallgatás... szeretlek és ezt nem tagadom meg magamtól hiányzol és nem akarom senkivel pótolni a hiányod...úgy érzem most a lelkem is elveszett azzal h már nem vagy az enyém...utálok lefeküdni mert tudom h nem vagy mellettem reggel és utáok felkelni mert nem veled tölthetem a napot... voltam nálad párszor  mióta elváltak utjaink bizonyítva azt h mennyire fontos vagy nekem de ez mind hiába volt...tudom h te mit érzel irántam mert ezt te sem tagadhatod le  csak valamiért neked most nemjó az h vagyok...bonyolult  most minden de én várok mint mostanában... minden nap minden percében rád gondolok és remélem h nem ok nélkül...Álmok nélkül...