Néha már úgy érzem..

Ki tudja meddig megyek el és ki tudja mi lesz a jövő...Ma rádöbbentem h a múlt fogalom néha jelen is persze számora a múlt néha előjön...Ha elmegyek biztos hiányozni fogok de kinek és miért?, ennyire megragadhatott valakmit belőlem ,pedig csak magamat adom azt akit szeretnék néha kicsit sokat is de ki kell próbálni dolgokat ha nem akkor csak már megint ő aki átlagos ..Néha bunkó ,néha aranyos, és néha fura mindenkinek van egy arca amit megváltotztat miért ne?, én lennék az aki nem változtat itt az élet amit kaptam kihasználom ismerek ,ismernek örülnek, szomorkodnak és néha elgondolkoznak h miért is, és pont nekem mondta Ő azt amit..Történnek dolgok, gondoljunk bele megismersz ,belémszeretsz mint barátba elfogadsz és vágysz rám mert ha nem akkor tudod h valami mégis hiányzik ha ő nem lenne de mi fogalmazd meg ...és kiedrül h miért is hiányzom hiáyzik az ami ....

Talán..

Annyi mindent kéne még elmondanom, s ha nem teszem talán már nem is lesz rá alkalom... h elmeséljem milyen jó h itt vagyunk s mint a régi jó batárok egyet mondunk s egyet gondolunk....majd egyszer mindent elmondok és talán megérted vagy kitudja ezt csak azt tudja majd elfogadni aki igaz barát..nekem van egy igaz barátom (testvérem ) mindent odaadnék neki amit kíván ha kell bármimet túl fontos nekem csak rég láttam és hiányzik...gyere haza mindig...

Gondolatok...

Sokszor nem kéne kimutatnom,kimondanom mert másokat megbántok vele és ez nekem nem tűnik fel..de kimondom nemtudom h ezt megint miért kezdem kifogást nem tudok mondani talán ha lenne azt mondanám kimerültség mert mostanában sok az olyan dolog amit nem kéne talán bevállalnom...a munka mint régen kitudja talán az h nem vagyok olyanokkal sokat akit akiket szeretek talán az h már sok dolog megfordult bennem és nem érdekel kimondom sírni tunék sokszor este amikor lefekszem mert tudom h megint egy nap amit elcsesztem amitvel másokat megántok változnom kell de nagyot most pár napig biztos nem fogok sokat beszélni talán inkább csak azt teszem cselekszem amit mások elvárnak a régi Kareszt hozom ki magamból aki vidám megnevettet mindenkit és nem úgy h bunkón szól a másikhoz remélem elérem azt h megint bízhassanak bennem szeressenek és jót beszélgessünk... msot valahogy nem érzem jól magam a testemben.. változás kell és ennek érdekében mindent megteszek..
köszönöm azoknak akik vannak nekem h adtak egy utat támpontot h mit tegyek ezt a köszönetet megpróbálom végre beteljesíteni

Város..

Kimegyek a buszmegállóba és várom h végre egyedül utazhassak és ne legyenek ismerősök csendben akarok utazni.. leszállok a a dunakaputéren és körülnézek merre menjek ... elindulok de csak megyek nem nézem melyik utca milyen ház és hogy kik vannak ott csak azon töprengek h van időm.. és sajnálom h van... mert ezt a csendet megszertnék sokszor törni azzal h Ő van mellettem ...foghatom a kezét beszélgethetünk csókolhatom érezhetem illatát és azt az érzést amit egymás iránt érzünk ... hiányzik és sokszor mondok olyat amivel megbántom persze nem azért teszem mert h milyen jó érzés hanem azért mert hiányzik nem bírom ki nélküle... fáj h sokszor nincs rá időm... és őt hibáztatom emiatt pedig tényleg nem akarom:(...lelkiismeretfúrdalást okozok neki pedig nem az ő hibája az ami van ..mostanában vagyis most nem jöttek össze a napjaim kivagyok fulladva kifáradtam és persze ahogy a közmondás is tartja mindig azokon vezetjük le a feszültséget akiket szeretünk...mióta van nekem nem volt ilyen problémám meg semmi hasonló nagyon jó a kapcsolatunk csak ez a pár nap rossz de túestem ma rajta mert láttam tudtam h ma már jó mert éreztem h mellettem van jó érzés volt nagyon .. sokszor mondta mondják h a érzéseimet nem tudom kimutatni teljesen ezt nem fogom megérteni soha magamon.. örülök h ha látom de nem látja sokszor pedig a bennem lévő dolgok olyan nagyok h egyszerűen ki tudnék fordulni.. várom akövtkező találkozást ami nemsokára eljön lemerem írni azt amit gondolok leélném vele az életem sokszor mondok hüyleségeket poénként persze azokat sem kellene de ezt h leélném az életem vele komoly komolyan gondolom ő a szívembe egy nagyon fontos helyet foglal a legfontosabbat ..nemtudom ki vagy ki olvassa ezt el de biztos azt gondolja h milyen gondolat ez mert amúgysem elsz örök számomra igen egyszer sem telt el nap h ne gondoltam volna rá még akkor is mikor elvállunk egy időre..

...

Meghalt egy új világba menekült ami talán a jobbat és a szebbet jelentette ,de nem ...,volt ott valami egy alak aki kérdezett miért? a válasz: mert nem tetszett az amit látok! Az alak adott neki egy erőt talán egyszer majd hasznát veszi és ahogy eltünt otthon ébredt de minen más volt ...Mellete a felesége akit nem is ismer de mégis... nem ez volt a fura hanem a hang amit hallot /megkaptál valamit becsüld és ne csinálj hülyeséget ../nemtudta h mit akar ezzel.. felkelt fogatmosott és próbált beszélgetni elsőre fura volt neki de legalább a szándék benne volt a nevét nem tudta ezért csak picimnek hívta a napok teltek... otthon írt egy könyvet a története majdnem az övével van összefüggésben de nem tud Róla majd egyzser ha végezem ezzel talán kiderül ....

..kezetfogtak és egymásnak borultak mint apa és fia mint egy régi barát, családtag... emlékek repkedtek... ahogy beljebb mentek a szíve majd kiesett a helyéről mi lesz ha hírtelen szembe jön vele mit mond mert az érzéseire hallagtva egyből megölelné és sírvafakadna... miért kellett széttmenni fájdalmat okozni egymásnak... ahogy az apa mögött ment a régi illat,képek minden stimmlet otthon érezte magát megint... az apa helyet foglalt a kis kanapéba ami már szétt volt szakadva de az kedvenc nem lehet megvállni Tőle mert neki fontos..leült a és beszélgettek az évek pergéséről de "Ő" Róla nem volt szó nem merte egyikük sem megemlíteni...sokat beszéltek már beesteledett jól mire egyszer csak megadta magát az apa ...Szóbahozta... megrémült nem tudta h most mi lesz félt róla beszélgetni de az apa elkezdte.. elmesélte h a lánya egyetemre ment tanult és jogász lett minden sikerült neki hamar végzett az egyetemmel ... senkije nem volt mióta széttmentek csak futókaland mert valahogy nem érezte jól magát másokkal...az évek teltek és csak volt... otthon élt nem költözött el sehova ...Ekkor valami megállt Benne ahogy az apa elmondta ...kérdések következtek ..magába folytva kérdeztett hol lehet? mikor jön? miért nincs még itthon?... az apa elkezdett sírni mert nem bírta nehéz Róla beszélni mert már ... mert... mert... elmesélte h már nincs köztünk ... esős tavaszi idő volt .. fáradtan jött hazafelé és egyszer csak amikor nem figylet megbotlott elesett nem volt ereje a kezét maga elé tenni és a fejét beverte egy szikladarabba ..nem fájt neki felállt és elindult ment haza de már sietve mert teljesen elázott... az ereje nagyon elfogyott mire hazaért.. bement a lakásba nem evett mert nem volt étvágya egyből elment tusolni akkor vette észre h valami nem jó ...vérzik de nem nagyon csak épphogy letusolt ellátta a sebet és lefeküdt... az apa bement és elbúcsúzott Tőle azzal a tudatal h holnap reggel majd beszélnek akkor látta a sebet a fején és kérdezte h honna került oda... aggódott ... megcsókolta a homlokát és elindult lefeküdni de ekkor a lány a múltról akart beszélni az apa leült mellé Róla volt szó a régi barátról aki "én vagyok" miért kellett elszakadni ...egyikük sem értette... sokáig beszélt az apával a múltról és együtt nevettek ,sírtak... az apa felált és elment lefeküdni a beszélgetés vége után... Reggel lett az apa elindult ébreszteni és ahogy az ajtót kiniytotta és meglátta a lányát megrémült félt h baj van a lány egy levelet szorongatot amit Tőle kapott a lélegzete nagyon gyenge volt már csak pár perce volt hátra... Szeretlek suttogta az apa fülébe odaadta neki a levelett és megkérte h neki is mondja el h..... sajnálja és szereti amíg a csillagok csillagok... a mondta végén elment.. a szemét lecsukta végre találkozhat anuykájával akit nem ismerhetett mert a szülésbe belehalt...a történette hallva elsírta magát és egyből a pocsoja jutott eszébe h tényleg ott volt és nem képzelet tudta h ezzel megbocsáltottak egymásnak h szeretik egymást még akkor is ha nincs örökre együtt a levelet megkapta az apától.. a tartlama örök titok marad egyszer egy szerelmes srác írta aki tudta h soha nem érhet véget a szerelmük a történet igaz a Soha szó tényleg örök maradt mind a kettőjüknek....
Azóta csak akkor tud elaludni ha a csillagokat nézi a fél csillag megvárja ha egyszer ő is elmegy a csillagok egybekelnek és 1 egész csillagként ragyoghatnak a végtelenségig...
Szerelem ami hallatatlan...

Nehéz volt közelíteni egy picit megrémült mert valami más volt de nem tudta h mi csak érezte ...Odament a kapuhoz és megfogta a kilincset ekkor egy élmény jutott eszébe mikor odaértek a szerelmével és a kapunak esve ölelkeztek annyira nem akartak elszakadni egymástól...sajnos itt is szakadtak el egymástól itt volt a kezdet és a vég a világ más értékrendet váltott más lett az idő a levegő a lélegzet az öröm átalakult szomrúságba az ölelés már nem ölelés csak fájdalom a nézés homályos a könyektől a szív gyorsan ver és nem érti mikép és miért...kinyitotta és hírtelen egy erős szellő megcsapta elindult a feltört betonon semmit nem változott ...Odaért az ajtóhoz gyorsan vert a szíve félt h mi lesz kopogjon vagy csak nézze az ajtót és forduljon vissza de nemtudta h mi vár rá ...csengetett... Lassú lépteket hallot tudta h az apuka lesz aki régen is így jött.. katona volt egy lőgyakorlaton sebesült meg azóta biceg..egy golyó gellert kapott és pont őt találta el...kinyilt az ajtó az apuka rémülten nézett és mégis örült h megint egy régi arc...
folyt köv..

Másnap otthon kellt amiről már meséletem ... ma azzal a lendülettel megy dolgozni h holnap már hétvége élvezheti a hétvége meleg és kellemes hangulatát otthon barátokkal ismerősökkel...de a tudat Benne van h tegnap valamit elolvasott újra érezte azt amikor volt valakije fáj neki egy picit h végetért... de ez van miért pont ő lenne az egyik a sok közül aki pont megtalálta azt akit keresett(fél csillag)...elment dolgozni megint minden úgy telt ahogy tegnap gondolatokkal és képzelőerővel gyosan eltelt... A gondolata volt más mert tényleg hiáynzik a múlt beleélte magát megint a szerelembe az érzéki szeretkezésbe és csókokba a reggeli ölelésbe és abba h látta ahogy elalszik mellette és ahogy kelt... Hazafelé gondolta tesz kitérőt és meglátogatja a múltat persze tudta h nem kéne mert ez csak fájdalom neki nem gondolt bele a abba h a múlt milyen...
Elindul nehéz léptekkel a gondolataival azzal h a múlt nyomain jár a múlt érzéseit tapossa a régi lábnyomokba lép régi illatokkal és érzésekkel.... lassan ment nem sietett mert miért is sietne a múltat amúgysem éri utol....Elővett egy szál cigit meggyújtotta és ahogy a füst elészállt a füstben észrevette azt az emléket ami épp ott annál a villanyoszlopnál volt ott ahol először csókolta meg és érzete h kell neki mert fontos számásra-... Egyre több emlék jött elő a füst szállásával ahogy persze közeledett a torkába már csomó volt tudta h nem lesz könnyű...félt...megállt egy picit h eldobja a csikket ahogy lehajolt elnyomni a pocsolyában meglátta maga mellett a volt szerelmét hírtelen megrémült tudta h csak képzelet elnyomta és lassan felkelt és csak azt hallotta h sajnálom szeretlek még a csillagok csillagok lesznek... elindult tudta h csak képzelődés volt ... Odaért a házhoz még mindig nem változott semmi a zöld kerítés a rozsdás csavarokkal a zöld fű a kutya álltal bejárt út a kicsi ház még mindig megkopott de ezt ő nagyon szerette mert "Ő" lakott ott ...
folyt köv...

Kihalt Bennem valami....!

Reggel van felébredt csipás szemét törölgeti és mereng h már megint egy nap a többi közül persze ő el tudja tölteni úgy h ne csak a nap legyen hanem az" A nap"Minden nap más csak néha hasonlít egy átlag valamire amit sokan gondolnak ...Felült és nyujtózkodik anyukája ajtót nyit és szól fiam munkába kell menni ébredj...elmosolyodik és nagynehezen felemeli magát.. Kisétál a fürdőbe megmosakszik,fogatmos és arra gondol h ma mennyire jó lesz csak pár óra munka és mehet amerre akar nem köti meg az idejét a sietés és szaladgálás mint másoknak..Nem otthon él csak most ment haza, hetente egyszer otthonalszik a régi szobában a régi dolgokkal a régi ággyal, takaróval és kispárnával és természetesen az emlékekkel...Elindult dolgozni de még mialőtt elmondanám h milyen napnak indult neki mesélek az előző napról... Tegnap is felkelt mint minden egyes nap csak a másik otthonában oda nem sok emlék köti hisz csak pár éve lakik ott..
elindult dolgozni a meló monoton csomagol egy gyárban nem megerőltető...Szereti csinálni mert van munkája és van körülötte egy olyan dolog ami csak néhány embernek van erős képzelőerő gyorsan telik így az idő a munka eltelik... Felmegy az irodába és leül leveszi a ruháit , tusol jó forró vízben amit szeret...felveszi az utcai ruháját a fekete titokzoknit, convers cipőt a fekete tédnadrágot amit nagyon szeret és fekete és figurás polóját és arra a barna és fejkete csíkos pulóverét... előhuzza a fiókból a parfümöt amit nagyon szeret minden nap azt használja imádja mintha egy szerelmes nő lenne rajta annyira belehatol a bőrébe és a közrülötte lévő illat...elindul és nem siet mert ott az egész nap ...kilép a munkahelyéről és beleszagol a friss tavaszi levegőbe amit anyira szeret reggel esett és nagyon kellemes tavaszi esőillat..Elindul a nagyvilágba van egy két hely amit nagyon szeret első utja egy kávézó ahol minde naop megiszik egy jó kávét és mellé egy cigit elszív közben elbeszélget a pultosokkal akiket nagyon megkedvelt...Fizet és elindul elmegy sétálni egy kicsit leül egy padra elővesz egy levelet amit nagyon régen kapot emlék talán még amikor volt valakije akkor kaphatta nincs nála minden nap csak tegnap vette először a kezébe mióta nincs... elolvasta utoljára elővette az öngyújtót meggyújtotta h tényleg örök maradjon örök a szélel és a világgal a fejében emlékek keringenek amikre rég nem gondolt...
Addig addig ült még besötétedett imádja a tavasz esti hideg levegőjét a hold kerek és világít a paddal szemben néhány méterrel van egy folyó amiben nyáron már nem egyszer megcsobbant...
a Hold kerek a csillagok fénylenek lefeküdt a padra és nézte hallk zenét hallagtot és megint elszívott egy cigit a füst ahogy a hold előtt elment egyszerűen álombeli mese nem lehet vele betelni....Lassan elindult haza és tűnődött h mi emberek miért nem csillagokként születtünk fél csillag akar lenni aminek a másik fele valahol érzi h egyszer megtalálja amit tud és érez is mert Bennünk emebrekben csak fél lélek van a másikat meg kell találni nem keresni találni...
hazaért az utolsó cigit meggyújtaja kihajol az ablakon és még mindig a csillagokat néz ..Én mikor találom meg miképp és hogyan érezni fogom tudom de mikor....becsukta az ablakot és lefeküdt aludni megint örült annak h nem csak eltelt egy nap hanem élvezettel telittette.....
folyt köv.....