Fáj...

Hétfő..12 éve láttam ezeket a szemeket utoljára anyunál  és reménykedtem hogy soha többé nem fogom de sajnos megtörtént.A másik papám is elment de talán jobb így neki mert már csak szenvedett.Most megint csak vagyok fáj minden pillanat.Senkit nem viselek el a kozelemben mert feszült vagyok szétt tudnék robbanni.Minden nap csak az estéket várom hogy végre edzés után lepihenhessek és ne agyaljak dolgokon.Szombaton láttam utoljára és hétfőn elment. Élt amikor még láttam és így is marad meg az emlékeimben.Nem akarom ezt a hiány érezni. Petivel beszlélgettünk hogy mi lesz velünk ki fog előbb elmenni de ez még a jövő de én reménykedem valamiben amit ő is mondott.. Messzi papa és Kicsi papa vigyázzatok magatok és egyszer még találkozunk hiányoztok nagyon..Fájó szív könnyes szem és emlékek. Remélem néztek onnan fentről és kiséritek utunkat! Szeretünk titeket üdvözlettel a család:(:(:(